A Kouzes – Posner féle “példakép típusú” vezetői viselkedés egyik legjobb képviselője bizonyosan Nelson Mandela. Mind az Invictus, mind a Mandela: Long Walk to Freedom c. filmek azt illusztrálják, hogy Mandela túllép a személyes keserűség érzésén és dühén, hogy modellezze az új Dél-Afrika létrehozásához szükséges viselkedésformát: a megbocsátást és a kibékülést.
De a tavaly bemutatott kiváló Bridge of Spies egy másik szerepmodellt kínál: James Donovant, az ingatanokkal foglalkozó ügyvédet, Tom Hanks alakításában. Donovan bevonva találta magát a kémkedés és a hidegháborús politika ismeretlen világába, amikor felkérték, hogy képviselje az elfogott orosz kémet, Rudolf Abelt.
Ahogy Kouzes és Posner írja, a “példakép szerep” azt kívánja a vezetőtől, hogy legyenek tiszták a vezérelveik, és legyenek felkészülve arra, hogy beszéljenek a számukra fontosnak tartott dolgokról. Meg kell jeleníteniük mély elszántságukat e hitrendszerük felé a napi tevékenységük során, ennek eredményeképpen inspirálják az embereket.
Donovan tetteit aligha kétséges, hogy a legmélyebb meggyőződési és értékei irányítják. A lenti jelenetben Hoffmann, a CIA ügynöke megpróbál nyomást gyakorolni Donovan-re, hogy adjon ki információt Abelről a CIA-nek. Donovan udvariasan emlékezteti, hogy az ilyen tevékenység jogellenes lenne: még a CIA-t is köti a törvény.
Donovan elkötelezettsége az értékei iránt mások számára különlegesnek láttatja őt. Akkor is küzd Abel jogaiért, amikor a saját főnöke, a bírák, a kormány és a nagyközönség nagy része is az elítélését sürgeti. A jutalma mindezért a sajtó becsmérlő szavai, és a személyes veszélyeztetettsége, amikor őt és a családját megtámadják a házukban.
Ezt a jó cselekedetek iránti elkötelezettséget ismeri fel a szuper nyugodt orosz kém, Abel – egy másik ember, aki az integritást választja azzal, hogy felfed orosz titkokat, ezzel mentve saját magát. Talán ezért jön ki olyan jól egymással a két férfi. Az alábbi megható jelenetben, Abel kinyilvánítha, hogy mennyire felnéz Donovan-re és felismeri, hogy mekkora nyomás alatt van.
Donovan sem fél azt tenni, amit helyesnek gondol, még akkor sem, amikor egyáltalán nem ért egyet Abellel. Ezt bizonyítja, amikor kiterjeszti a hatáskörét a kormánytól kapott utasítások ellenére, hogy ne csak az elfogott amerikai pilóta, Gary Powers, hanem egy másik fogvatartott, a hatóságok által feláldozhatónak ítélt közgazdász hallgató, Frederic Pryor szabadon bocsátásáról is egyezkedjen.
A film végén, a Berlinből hazafelé tartó gépen, Gary Powers, a kiszabadított amerikai pilóta próbálja megértetni az érdektelen kiszabadítóival, hogy semmilyen titkot nem adott ki. “Semmi gond”, mondja nekik Donovan. “Te tudod, mit tettél.”
Ez a kinyilatkoztatás összefoglalja Donovan erkölcsi világképét. Ha úgy cselekszik, hogy megfeleljen az értékrendjének, akkor az elég neki – lényegtelen, hogy mások mit gondolnak.
Rudolf Abel (Mark Rylance)
Ezt a fajta elkötelezettséget, hogy elégedett vagy azzal, amit tettél – anélkül, hogy szükségét éreznéd annak, hogy más is tudjon róla – mutatja be David Brooks is a The Road to Character c. könyvében.
Minden egyes ember – mondja Brooks – kétfajta versengő személyiség típusból épül fel, amiket Adam-oknak nevezünk. A társadalom fennálló kultúráján múlik, hogy az emberek egyik, vagy másik típusra hajlanak.
Az “Adam I.” típusunk kifelé vetít, vágyik a sikerre, a karrierre, a társadalmi státuszra – és harcolni fog, hogy elérje ezeket. Az “Adam II.” típusunk befelé vetít, erős morális iránytű vezérli és arra törekszik, hogy így is bánjanak vele.
Uralkodó kultúránkban – érvel Brooks – a kifelé vetítő személyiségek dominálnak. De Donovan személyisége befelé vetít: mindaddig, amíg tisztességesen viselkedsz, ez az egyetlen dolog, ami számít.
Végül is a média és a nagyközönség elismeri Donovan erőfeszítéseit. De számára az elvei és értékei szerinti működés kielégülése elegendő.
És ebben a tekintetben ő egy nagyszerű példája a “példakép típus”-nak. Ismeri az értékeit, kiáll értük, és minden tettével bemutatja ezeket az elveket, függetlenül a külső nyomástól.
Vélemény, hozzászólás?