
A döntéshozás elég fontos képesség. Ugyanakkor lehet pokolian bonyolult is.
Az agyunk, mindent összevetve, elképesztő a maga komplexitásában. Ugyanakkor ostoba viselkedésre is sarkallhat minket.
Mit teszünk, amikor egy bonyolult döntéssel találjuk szembe magunkat? 1772-ben Benjamin Franklin javasolta az érveket és ellenérvek összehasonlításának módszerét egy nehéz döntés esetén. Ez az a módszer, amit napjainkban is még mindig a legtöbben használnak.
De, ahogy Chip és Dan Heath a Megragad: Hogyan vigyük sikerre gondolatainkat? című könyvükben írják, ez a módszer mélységesen elhibázott. Miért is? Nem ismeri a torzításokat, amelyek általában befolyásolják a gondolkodásunkat, különösen:
- Szűk keretek: ahelyett, hogy felismernénk, hogy szinte mindig több lehetőségünk van, hajlunk arra, hogy leszűkítsük a döntést két opcióra. Ezt tegyünk, vagy azt?
- Megerősítési torzítás: az agyunk szeret öntudatlanul gyors belső döntéseket hozni, aztán bizonyítékot keres, ami igazolja a kiinduló nézőpontot. Tehát a előnyök és hátrányos, amik objektívnek tűnhetnek számunkra, általában már eredendően elfogultak.
- Rövid távú érzelmek: amikor egy nehéz döntés előtt állunk, az érzelmek elfedhetik a gondolkodási folyamatot. A tisztaság helyett, amire épp szükségünk lenne, azokon a témákon rágódunk, amikkel a döntéshozatalt csak még jobban megnehezítik.
- Önhittség: túlságosan nagy hitelt adunk a kéznél levő információknak, és kevésbé vesszük számításba azokat, amik majd csak később kerülhetnek a birtokunkba. Tulajdonképpen nem tudjuk, hogy mit nem tudunk.

Azért, hogy küzdjenek ezen problémák ellen, a Heath Fivérek létrehozták a “WRAP” folyamatot, amivel elősegítik a jobb döntéshozatalt. Van egy jó filmjavaslatom is erre: Henry Fonda 8-as számú esküdtje a 12 dühös ember c. filmből. Íme, ahogyan modellezi a WRAP megközelítés minden egyes részét.
Tágítsd a lehetőségeidet
Mivel létezik a keretek szűkítésének problémája, tudatosan tágítanunk kell a lehetőségeket, amiket megfontolás tárgyává teszünk.
A 12 dühös emberben az esküdtek többsége bűnösnek találja a vádlottat a bemutatott bizonyítékok alapján. A 8. esküdt sürgeti őket, hogy tágítsák ki a nézőpontjukat: ne csak azt vegyék figyelembe, hogy az elítélt bűnös-e a bizonyítékok alapján, hanem hogy maguk a bizonyítékok megbízhatóak-e. Vagy vannak-e más értelmezései a bizonyítéknak, mint amiket a vád adott?
Teszteld a valóságban a feltételezéseidet
Az előítéletek megerősítése ahhoz vezet minket, hogy előtérbe helyezzük azokat az információkat, amik megerősítik a kezdeti döntésünket. A 12 dühös emberben az esküdtek többsége előítélettel viseltetett a vádlott háttere és a saját elfogultságuk miatt. Következésképpen, könnyedén elfogadták a vádat.
A 8-as esküdt kihívás elé állítja a feltételezésiket a saját kísérletén keresztül. Teszteli az ügyészség azon állítását, miszerint a gyilkos fegyver szinte teljesen egyedi, azzal, hogy talál egy hasonló kést egy zálogházban, pár háztömbbel arrébb. Az alábbi jelenetben újraalkot egy tanúvallomást, amivel súlyos hibára mutat rá.
A többi esküdt is megosztja a személyes tapasztalatait, hogy a valóságban tesztelhessék a bizonyítékot. A magányos, legidősebb esküdt, egy férfi, aki közel lakik az autópálya felüljáróhoz, és a másik esküdt, aki szemtanúja volt már késelésnek, mind a saját személyes élményeiket használják, hogy kétségessé tegyék az vádlott bűnösségét.
Tarts távolságot a döntés előtt
Ez a nyolcas esküdt kezdeti áldozata. Amikor visszavonulnak döntést hozni, minden esküdt egyformán hisz abban, hogy a vádlott bűnös. Egy egy izzasztóan forró nap, és gyors döntést akarnak, hogy mihamarabb visszatérhessenek az életükhöz.
De a kezdeti szavazáson a nyolcas számú esküdt ‘nem bűnös’-sel szavaz. Egyik eshetőségben sem biztos: ő csak rá akarja venni az esküdt-társait, hogy nézzék az esetet kritikus szemmel. És az alábbi jelenetben szerez egy támogatót: a kilences esküdt szintén nincs meggyőződve egyik verzióról sem, de megadja az nyolcas esküdtnek azt a támogatást, amivel egy kis távolságra tehetnek szert a döntés előtt.
Készülj fel a tévedésre
Az esküdtek többsége túlzott önhittségben szenved, abban a hitben, hogy a bizonyíték bemutatásának módja üzembiztos. De ez az önhittség fokozatosan széthullik a nyolcas számú esküdt állhatatossága miatt. Egy kulcs szemtanúról kiderül, hogy rövidlátó, egy másikról meg, hogy szépíti a történetét, hogy figyelemre tegyen szert.
És természetesen a vádlott valódi bűnössége a ’12 dühös emberben’ kétséges marad. Mivel ritkán áll rendelkezésünkre minden információ, a Heath Fivérek azt tanácsolják, hogy legyünk felkészülve a rossz végkifejletre ugyanúgy, mint a jóra.
Ez a gondolat tisztán megjelenik az egyik esküdt fejében, mikor kigúnyolja a nyolcas esküdtet, azzal a lehetőséggel, hogy szabadon engedtethet egy bűnös embert. De keresztül menve a WRAP megközelítés elemein, a nyolcas számú esküdt legalább biztos lehet abban, hogy tájékozottak lesznek, mintsem hogy elfogultan döntsenek, és sikeresen ébreszt ésszerű kétséget a vádlott bűnösségét illetően.
Többet megtudhatsz a WRAP folyamatról, beleértve néhány kiegészítő eszközről is, a www.heathbrothers.com weboldalon.
Vélemény, hozzászólás?